A kiállításról

A NORMCORE – Akadálymentes divat című tárlat mozgáskorlátozottsággal élők számára készült ruhákat mutat be, melyek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatási programjának részeként jöttek létre. A kiállításon megjelenő divattervek és azok dokumentációi az egyetem egyik kutatólaborja, a TransferLab vezetésével készültek, mely a fogyatékossággal élők támogatását, társadalmi láthatóságanak erősítését elsődleges céljának tekinti.

A Normcore címet a kortárs divatelméletből kölcsönöztük, mely a végletesen egyszerű, szélsőségesen „normális” öltözködés eszköztárát írja le. Ez a kifejezés kiváló kiindulópont ahhoz, hogy megvizsgáljuk, milyen kérdéseket érdemes feltenni a normalitáshoz fűződő viszonyunkról. Létezik-e normális test? Mi a normális? Meddig terjed a felelősségünk abban, ahogy ezeket a fogalmakat a társadalom formálja? Annyi bizonyos, hogy a ruhatervezésnek óriási szerepe, kommunikációs potenciálja van ennek a párbeszédnek az alakításában.

A mintaadó, egészséges test csupán egy mesterséges kép, ami a fogyatékosságot a normálistól eltérőnek jelöli. Pedig a fogyatékosság nem egy betegség, hanem egy állapot, ami többnyire a társadalmi szerepekben való részvételi jog sérüléséből fakad. Fogyatékkal élünk olyankor is, amikor bármilyen átmeneti, vagy időskori fizikai állapot miatt elesünk olyan lehetőségektől, amik a társadalom minden tagját megilletik. Ezek a helyzetek sokszor a minket körülvevő tervezett környezetből adódnak, tehát emberi döntések eredményei. Egy ilyen felelős döntés többek között a divattervezés is.

A tárlat olyan divatterveket mutat be, melyek az érintettek számára, az ő aktív részvételükkel készültek. A végtaghiányos, kerekesszékes együttműködők személyes igényeire szabott ruhák egyfelől teljes mértékben funkcionális, viselhető darabok, ugyanakkor olyan társadalmi jelentések hordozói, melyek a fogyatékossággal kapcsolatos előítéleteinket hívják vitába. A tárlat az érintett modelleket szerepeltető divatfotókkal szeretné megmutatni, mi történik akkor, ha a ruhatervezés valódi igényeket követ, és jelentésteli gesztusokkal beszél a viselőjéről. A divatfotókat skiccek, videóinterjúk, és alkotói állásfoglalások kísérik, hogy az érdeklődő minél teljesebb képet kapjon a tervezési folyamatról.